Pilinszky János

Két arckép Marinak és Gyuszinak BRONTË A kocsisok beüzennek: jövünk. És a vendégek: érkezünk. És a lámpások átszelik röpködve a teret, az udvart, fénybe vonva az éjszakát, a diófák törzsét, a szőlők alsószoknyáját s a kőasztal esőbe-szélbe mártott peremét. Hát itt vagyunk. Nyissatok ajtót. Ez az utolsó éjszakánk. Ez az utolsó vendégségünk. Terítsetek. Ágyazzatok. Rakjátok meg a kályhát. Eresszétek szabadon a kut…

Francia fogoly Csak azt feledném, azt a franciát, kit hajnalfele a szállásunk előtt a hátsó udvar sűrüjében láttam lopódzani, hogy szinte földbe nőtt. Körülkutatva éppen visszanézett, s hogy végre biztos rejteket talált: övé lehet a zsákmánya egészen! Akármi lesz is, nem mozdul odább. S már ette is, már falta is a répát, mit úgy lophatott rongyai alatt. Nyers marharépát evett, de a torkán még alig ért le, jött is a…

Panasz Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve, hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne. Így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörűl a félelem zátonyai ragyognak. Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé, ne adj oda…

Szabadulás Először, mi a szekrényben volt. Másodszor, mi az ágy fölött, a polcon. Benézett még az ágy alá is, majd falhoz állt az összegöngyölt utipoggyászt maga elé helyezve. Volt elég idő számbavenni, mi kimaradt. Néhány pofon. Kihűlt ebéd. Mosókonyha. Vaskarikára kötözött kéz. Egy édes, édes ölelésre gondolt, és össze-vissza kaszabolta az utipoggyász.

Trapéz és korlát Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, - vadúl megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpűlsz tovább, emelkedsz a rebbenő való föl…

Üzenet az üvegvárból Körülöttem hűvös, kék üvegfalat kemény lapokból vont a végzetem, magamba zárni minden élesen kiszállni-készült, izzó nyílhegyet, mit képzelet kovácsolt, vágy lövelt, való világba ütni ércfejét. Anyagtalan lehetsz csupán enyém, a zárt üvegfal gátlón visszatart - mint víztartó az úszkáló halat, - hogy hozzád érjek és te testtel érj, - maradsz te nekem puszta forma, fény, a képzeletnek engedő anya…

Agonia christiana Szellőivel, folyóival oly messze még a virradat! Felöltöm ingem és ruhám. Begombolom halálomat.

Kétféle Kétféle nap kétféleképpen ragyog, elárvulok, sötétedem a fényben, köztem s egy távol nádas rajza közt mutál vékonyka földi jelenlétem.

Egyenes labirintus Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? - nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót,…

Most Az újszülöttek lucskos és a haldoklók tűznehéz ingét viseltem. Most fölvezetnek. Ez is beletartozik ámulatomba és döbbenetembe. Engedelmesen utóljára még megkapaszkodom, rátok testálva koppanásomat.

Bűn Gyerek vagy még, a tagjaid mégis már szinte készen vakítanak a hajlatok derengő rendszerében, s akár egy bujkáló mosoly, ha csípőd nem, hát vállad elárul és magadra hagy. Tetőtől-talpig látlak. Nézlek, és nem birom tovább, egyetlen moccanásra puhán megindul életem, mint omló homokbánya. Gyenge vagy még, hát menekűlj mielőtt utolérne! Előre biccen a fejed. Az első ütés érte. Mohón tülekszenek feléd a leroskadó …

Így teltek napjaink Országh Lilinek 1 Az ütközet hajnalban vette kezdetét. Fél ötkor a gyalogság támadott. A menetoszlop sebektől borítva sebeket követelt, amikor a természet váratlanul fölmutatta hattyúnyakát. Nagyanyám a verandán teritett. Az ágyúk messziről, egy széles domb mögűl tüzeltek. A gyalogosok közt akadt néhány veterán. Bakkancsuk elnehezedett a sáros, nedves fűben. Családjuk egy másik földrész éjszak…